Zsófi és Dani, Te és Én. Lovak és gitár, szerelem

Azt szokták mondani, hogy mi - fotósok, filmesek - látjuk azt egy együtt töltött szinte 24 óra után, hogy egy pár mennyire is szereti egymást. Csilla és Dani végigmosolyogják ezt a filmet, egész esküvő alatt sugárzott a boldogságuk és rátenném a gépemet, hogy ez így is fog maradni. A zene két személyes kedvencem, Az Érkezés szeretettel teli zongoradarabja után jön a Lumineers életösztöne és szabadságvágya. Instant get! :)

Az esküvői cinematográfiában, saját magunk operatőre, vágója és rendezőjeként már a megérkezés pillanatában van egy elképzelésünk arról, hogy milyen filmet is szeretnénk forgatni. Ha az egész nap alatt fantasztikus fényviszonyok és egy szuper társaság vesz körül minket, hatványozottan igyekszünk valami igazán lenyűgözőt alkotni. Györgyivel tudtunk egymásról, de nem ismertük egymást - a nagy nap során eltervezett csendes, izgulós, komoly felvételeimhez pedig számomra váratlanul jött sok sok nevetgélős, kacagós, vidám felvétel - még a legizgalmasabb pillanatokban is. Eleinte úgy tűnt, mintha mi filmesek, fotósok talán jobban izgulunk, komolyabban vesszük ezt a napot, mint a főszereplők. A hosszú, gép előtt vágással töltött hetekben félretettem a terveimet, és elkezdtem kutatni, hogy kik is ők valójában. A sok humoros, végletekig laza életfelfogásban pedig megtaláltam a sokszor picit rejtve, picit titkosan csak maguknak szóló végtelenül boldog és szerelmes pillanatokat, melyeknek így -ha lehet- még nagyobb értékük, és üzenetük van. Ezek ötvözetéből úgy érzem összeállt az ő történetük, és nagy öröm számomra, hogy ezt talán sikerült tükrözni a filmben - én pedig ismét tanultam valamit :)